Székely

A székely utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé. - Fékezzen bátyám, mert kisodródunk! - Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart. Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal: - Fékezzünk, bátyám, mert itt halunk meg! - Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart. Nem lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is. Ezután egy harmadik kanyar is föltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és drabaokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól: - Negyven éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

Kiabál a székely legény az apjának: - Édesapám, fogtam egy medvét! - Jól van, hozd ide! - Nem tudom, mert nem enged el!

Áll a székely az akasztófa alatt, nyakában a kötéllel. A hóhér megkérdezi: - Na öreg, mi az utolsó kívánságod? A székely nem mond semmit. A hóhér lassan elkezdi húzni a kötelet, lassan rászorul a hurok a székelyember nyakára, és amikor már nem kap levegőt, elkezd irgalmatlanul kapálózni. A hóhér gondolván hogy mégiscsak van egy utolsó kívánsága, visszaengedi a földre, erre a székely: - A jóistókát neki, majdnem megfulladtam!

A székely fintorogva beleszagol a levegőbe: - Fiam, te voltál? - Nem. - Asszony, akkor te? - Nem. - Akkor én.